Messze kéklő...

  2009.08.05. 20:11

Messze a kéklő üveghegyeken

élt egy madár, a neve szerelem.

Topáz a csőre, és a két szemén

rubintos tűzben szikrázik a fény.

A szárnya zöld, a begyén kék pihe,

alatta ver forró, piciny szive.

És mint a villám, lecsap hirtelen, 

fényből, viharból jön a szerelem!

 

Már láttam egyszer, jött egy pillanat

szívemre ült és hittem, itt marad, 

utána kaptam gyorsan, és kezem

átfogta csöppnyi testét melegen,

vergődött, karmolt és az átkozott,

szebbik valója eltünt, messzszált,

s talán már más szív fölött muzsikál.

 

Elfogni őt, bezárni nem lehet,

akár a fényt, vagy nyargaló szelet, 

csupán a vágy oly szárnyaló szabad, 

hogy utolérje azt a madarat.

A színe, hangja mindíg újra más,

meseszerű, különös és csodás.

Ott fönn lakik a kék üveghegyen,