|
ÖTÖDIK FEJEZET
2009.07.12. 01:07
Reméljük, hogy az olvasó, akit a tárgy eléggé érdekelt, hogy a könyvet idáig elolvasta, most már az asztrális világról és lehetőségeiről általános képet nyert, úgyhogy a nekik megfelelő helyükre be tudja sorozni azokat a tényeket, amelyekről az asztrális világgal kapcsolatban olvas. A kiterjedt tárgynak csupán legáltalánosabb körvonalait adhattuk, de talán ez is eléggé rámutat az asztrális felfogóképesség mérhetetlen fontosságára a biológia, fizika, vegytan, csillagászat, orvostudomány és történelem tanulmányozásában, és hogy mindezek a tudományok mennyit nyerhetnének kifejlesztése által.
De az asztrális látást nem szabad célnak tekinteni, mert bár azáltal bizonyos pszichikai erőket lehet nyerni, azok csak a jelen személyiséghez tartoznak, és mivel megszerzésüket nem veszik körül őrök, valószínű, hogy az illető helytelenül fogja azokat használni. Ezt a módszert keleten „laukika”-nak nevezik, és ide tartozik a vegyi szerek alkalmazása, elemi lények segítségül hívása és a Hatha Jóga légzési gyakorlatok, stb.
A másik módszer, melyet „lokottara”-nak neveznek, magába foglalja a Raja Jógát, vagy szellemi fejlődést, amely bár kissé lassúbb, mint a másik, az állandó egyéniség számára szerez nyereséget, melyet sohasem veszíthet el újra, aki a Mesternek haladéktalanul engedelmeskedik, és az ő gondos vezetése biztosítja az erők helyes alkalmazását. Akkor az asztrális látás megnyitása csupán egy fok, egy igen kis lépés a nemes és nagy felfelé vezető úton, amely az Adeptus kimagasló színvonalára vezeti az embert, és amelyen túl a bölcsesség és erő olyan kiterjedése létezik, melyet véges értelmünk most még nem foghat fel.
De ne gondolja senki, hogy az asztrális látás tiszta örömet jelent tulajdonosa számára, mert a világ bánata és nyomora, rosszasága és kapzsisága nagy teherként sújtja le az embert, úgyhogy gyakran Schiller szenvedélyes szavait szeretné ismételni: „Miért vetettél az örök vakok városába, hogy nyitott szemmel hirdessem jóslatodat? Vedd vissza ezt a szomorú tisztánlátást, vedd el szememről ezt a kegyetlen világosságot! Add vissza vakságomat - érzékeim boldog sötétségét; vedd vissza rettentő ajándékodat!” Az ösvény korai fokain ez az érzés természetes, de magasabb látás és mélyebb tudás nemsokára meghozza a tanulmányozó számára azt a biztos tudatot, hogy minden együttműködik az összesség végső javára, hogy
nap nap után, mint nyíló virág
terjed igazság igazság után;
mert a nap elhomályosodhat, és a csillagok kihalnak; de Isten törvénye megmarad.
dicsfénye ragyog és hatalma nő,
amint a természet lassú műve megnyilvánul az ázalagtól a mindenség Uráig
évmilliókon keresztül.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
