HARMADIK FEJEZET- Mesterséges lakók

  2009.07.12. 01:06

 

1. Öntudatlanul alkotott elemi lények. Az elemi esszencia számtalan fajtája, mely minden oldalról körülveszi az embert, kiválóan befolyásolható az emberi gondolat által. Még a kósza gondolatnak is az a hatása, hogy hirtelen sebesen mozgó, múló formák felhőjét hívja elő, melyet fent leírtunk. Most azt nézzük, hogyan hat az emberi értelemnek határozott céltudatos gondolata vagy vágya.

 

Az előidézett hatás igen meglepő. A gondolat megragadja az idomítható elemi esszenciát, és rögtön megfelelő alakú élő lényt formál belőle, mely ha egyszer így létrejött, többé nincs megalkotójának alárendelve, hanem saját életét éli, amelynek hossza megfelel az őt életbehívó gondolat vagy kívánság erejének. Tény az, hogy csak addig él, amíg a gondolaterő összetartja. A legtöbb ember gondolatai olyan múlók és határozatlanok, hogy az általuk formált elemi lények csupán egy pár percig, vagy néhány óráig élnek. De egy gyakran ismételt gondolat vagy komoly kívánság által alkotott elemi lény napokig is élhet.

 

Az átlagember gondolatai nagyobbára önmagára vonatkoznak, ezért az elemi lények, melyeket életbe hívnak, körülötte lebegnek, és igyekeznek az őket éltető gondolat ismétlését előidézni, mert az ilyen ismétlések nem új elemi lényeket alkotnak, hanem már létezőknek adnak új erőt és életet. Aki gyakran és tartósan kívánja ugyanazt, olyan asztrális kísérőt alkot magának, mely hogyha újabb és újabb gondolattal táplálja, évekig üldözheti, és mind erősebbé válik, s az embert mindjobban hatalmába keríti. Ha ez a vágy gonosz volt, akkor könnyen érthető, hogy hatása a jellemre milyen végzetessé válhat.

 

Még több jót vagy rosszat teremt az ember gondolataival, melyeket másokról gondolt, mert ezek nem maradnak alkotójuk körül, hanem az illető köré csoportosulnak, aki a gondolat tárgyát képezi. A jóságos gondolat vagy jókívánság bárki iránt barátságos mesterséges elemi lényt alkot és vetít feléje. Ha a kívánság határozott, mint például az, hogy az illető betegségéből felgyógyuljon, akkor az elemi lény olyan erőt képvisel, mely fölötte lebeg, és előmozdítja gyógyulását, és elhárítja azokat a befolyásokat, amelyek a gyógyulást hátráltatják. Az elemi lény, mely így működik, meglehetős értelmesnek és alkalmazkodónak látszik, holott tényleg csupán olyan erő, mely a legkisebb ellenállás irányában halad, állandóan ugyanegy irányba nyomulva hasznát veszi minden adott vezetéknek úgy, mint a tartályban levő víz nyomban megtalálja egy tucat zárt cső között az egy nyitottat, és kiözönlik rajta.

 

Ha a kívánság csak határozatlan általános jókívánság, akkor is annak megfelelően az elemi esszencia csodás befolyásolhatósággal olyan lényt alkot, mely erejét legelőnyösebben és a legkönnyebben elérhető módon árasztja az illetőre. Mindenesetre a kiárasztható erőmennyiség és az elemi lény élettartama az eredeti gondolat vagy kívánság erejétől függ, mely megalkotta. Bár az is előfordul, hogy más ugyanoda irányuló jókívánság és barátságos gondolat éltetheti, erősítheti és meghosszabbítja életét.

 

Továbbá úgy látszik, hogy mint minden más lényt, az az ösztönszerű vágy serkenti, hogy életét meghosszabbítsa, mely által visszahat megalkotójára mint olyan erő, mely állandó ismétlését igyekszik előhívni annak az érzésnek, mely őt létrehozta. Másokat is hasonlóképpen befolyásol, akikkel találkozik, de ez a kapcsolat természetesen nem olyan tökéletes.

 

Mindaz, amit itt a jókívánságok és barátságos gondolatok hatásáról elmondtunk, az ellenkező irányú rossz kívánságokra és haragos gondolatokra is vonatkozik. Ha elgondoljuk, hogy milyen nagymennyiségű irigység, gyűlölet és szeretetlenség létezik a világban, könnyen megérthetjük, hogy micsoda szörnyű teremtések láthatók a mesterséges elemi lények közt. Akinek a gondolatai vagy vágyai rosszindulatúak, állatiasak, érzékiek vagy fukarok, az magával viszi saját fertőző légkörét, teli azokkal az undok lényekkel, melyeket teremtett, és melyek kísérő társai. Az ilyen ember nemcsak maga sajnálatraméltó, hanem veszedelmes embertársai számára, mert aki szerencsétlenségére találkozik vele, az ki van téve az őt körülvevő szörnyűségek hatásában rejlő erkölcsi fertőnek.

 

Az irigy vagy féltékeny gyűlölet érzése egy másik személy iránt gonosz elemi lényt küld az illetőre, mely fölötte lebeg, és gyenge oldalát keresi, hogy azon át hathasson. Ha az ilyen érzés kitartó, akkor az elemi lényt állandóan táplálja, és ezáltal hosszú időre nyújthatja nem kívánatos tevékenységét. Csak akkor hathat arra, aki felé irányították, ha az illetőnek is van valami rokonhajlama. A tiszta gondolkozású és rendes életű ember aurájáról lehullnak az ilyen befolyások, mert mit sem találnak, amibe belekapaszodhatnának, s azért egy különös törvény hatása alatt teljes erejükkel visszahatnak eredeti alkotójukra. Benne rokonteret találnak tevékenységük számára, és így a rossz kívánságának karmája ugyanazt a lényt használja eszközül, melyet ő maga hozott létre.

 

Alkalomadtán előfordul, hogy az ilyen mesterséges elemi lény különböző okoknál fogva sem a céljára, sem küldőjére nem tudja erejét kiontani, és akkor vándorló démonná válik. Az elemi lényt könnyen magához vonzza az, aki hasonló érzelmeket táplál, mint amelyek alkották. Az elemi lény ezáltal serkenti az érzelmeket, hogy belőlük erőt nyerjen, vagy pedig ráontja rossz befolyásának egész tömegét, amint erre alkalom nyílik. Ha elég erős, gyakran megragad valami arra haladó burkot, és benne lakik egy ideig, mert azáltal takarékosabban tudja kezelni borzasztó készletét. Ilyen formában médiumon át tud megnyilvánulni, és a jól ismert barát szerepében, melynek magát tetteti, néha még olyan emberekre is hathat, akiket máskülönben nem igen tudna befolyásolni.

 

Mindez mutatja, hogy milyen fontos gondolataink fölött szigorúan uralkodni. Sok jóindulatú ember, aki szóban és tettben nagyon óvatos, ami felebarátai iránti kötelességét illeti, azt hiszi, hogy gondolatai nem tartoznak másra, és ezért különböző irányba hagyja őket kicsapongni anélkül, hogy észrevenné, hogy gonosz romboló lényeknek seregével népesíti a világot.

 

Ijesztő felvilágosításként hatna az ilyen emberre, ha alaposan megértené a gondolat és kívánság hatását, mellyel mesterséges elemi lényeket teremt, másrészt sok szeretetteljes és hálás léleknek nagy vigaszul szolgálna, akik le vannak sújtva, mert úgy érzik, hogy jótevőik bőkezű jósagát nem tudják viszonozni. Barátságos gondolatot és őszinte jókívánságot éppoly könnyen és hathatósan küldhet a legszegényebb, mint a leggazdagabb, és majdnem mindenkinek módjában van, aki fáradságot vesz magának, hogy szeretett rokonai, barátai vagy gyermekei mellé őrangyalszerű lényeket állítson, ha a világ bármely részében tartózkodnak is.

 

Sok anyának a szeretetteljes gondolatai és imádságai váltak gyermekének őrangyalává, melyek segítették és védték. Kivétel csak az olyan majdnem lehetetlen eset, amikor a gyermekben nem volt semmi, ami a jóra felelt volna. Az ilyen őrangyalt gyakran lehet látnoki képességgel látni, és volt olyan eset is, amikor egyikük eléggé materializálódott, hogy pillanatnyilag fizikai szemmel is láthatóvá vált.

 

Azt a különös tényt is meg kell említeni, hogy még miután az anya átmegy a mennyei világba, a szeretete, melyet gyermekeire kiáraszt, akikről azt képzeli, hogy őt körülveszik, tovább is hat a gyermekekre, bár még ebben a világban élnek, és támogatja az őket őrző mesterséges elemi lényt, amíg a gyermekek maguk is meghalnak. Blavatskyné megjegyzi, hogy az anya szeretetét az élő gyermekek mindig megérzik, mutatkozni fog álmukban, és gyakran egyéb eseményekben, mint a sors védő keze, amely veszélyektől megmenti őket, mert a szeretet erős pajzs, melyet tér és idő nem korlátoz. Az őrangyalok beavatkozásáról szóló történeteket nem szabad mind a mesterséges elemi lények tevékenykedésének tulajdonítani, mert sok esetben ezek az „angyalok” élő vagy nemrég elhalt emberi lények voltak, és az is előfordult, bár ritkán, hogy tényleg angyalok.

 

A komoly kívánságnak ez a hatalma, - különösen ha gyakran ismétlődik, hogy tevékeny mesterséges elemi lényt teremt, mely erővel saját beteljesedésének irányában halad, - a tudományos magyarázata annak, amit áhítatos, de nem bölcselkedő emberek az imádságra való válasznak neveznek. Vannak esetek, bár jelenleg ritkán, amikor az imádkozó egyén karmája megengedi, hogy egy Adeptus vagy tanítványa közvetlenül segítségére lehessen, és még ritkábban, hogy egy angyal vagy barátságos természeti szellem beavatkozzék, de mindenesetre a segítség legkönnyebb és legszembeötlőbb formája, hogy a kívánság által alkotott elemi lényt erősíti, és értelmesen irányítja.

 

Egy különös és tanulságos esettel találkozott nem régen egyik kutató, amiből látható, hogy kedvező körülmények közt milyen kitartó az ilyen mesterséges elemi lény. Aki az ilyen tárgyakról szóló irodalmat ismeri, tudja, hogy a régi családok közül sokban él a halál előtti figyelmeztetés hagyománya, mely valamilyen jelenség által többnyire néhány nappal előbb figyelmezteti a családfőt a bekövetkezendő eseményre. Szép példa erre az Oxenham-család jól ismert története, mely szerint Erzsébet királynő ideje óta fehér madár jelenik meg, hogy a család valamely tagját a közelgő halálról értesítse, egy másik esetben halotti kocsi érkezik a kastély kapujához, mikor a halál közeleg.

 

Egy ismerős családdal kapcsolatban hasonló fajtájú jelenség mutatkozott, de sokkal közönségesebb és kevésbé feltűnő, mint a fent említettek. Abban áll, hogy a haláleset előtt három nappal ünnepélyes és hatásos halotti zenét hallanak. A család egyik tagja, aki már két esetben maga hallotta ezt a titokzatos zenét, és meggyőződhetett a figyelmeztetés helyességéről, továbbá tudva, hogy a családi hagyomány szerint több századon keresztül ugyanaz ismétlődött, okkult módon látott hozzá, hogy a különös jelenség okát megfejtse.

 

Az eredmény váratlan, de érdekes volt. A XII-ik században a családfő elment a keresztes háborúba, mint sok más hősies ember, és magával vitte a legfiatalabb és kedvenc fiát, hogy az lovagi sarkantyúját elnyerje a szent háborúban. Az apa leghőbb vágya ennek a reményteljes ifjúnak a sikere volt, de a fiatalember elesett a harcban, és a kétségbeesett apa nemcsak a fia halálát gyászolta, hanem azon is búsult, hogy oly hirtelen, a gondatlan és nem egészen feddhetetlen ifjúság derekán ragadta el a sors. Az apai szívnek ez annyira fájt, hogy visszavonult a lovagi élettől és szerzetes lett, hogy élete hátralevő részét imával töltse, nemcsak fia lelki üdvéért, hanem a célból is, hogy utódait ne érhesse, ami egyszerű és vallásos lelkének borzasztó veszélynek tűnt: váratlan halál. Évekig napról-napra lelkének egész energiáját ebbe az egy erős kívánságba öntötte, és biztosan hitt abban, hogy valamiként a hőn kívánt eredmény beteljesül.

 

Aki az okkultizmust tanulmányozza, könnyen megállapíthatja, hogy az ilyen határozott és hosszantartó gondolatáramnak mi a hatása. Jó szerzetesünk óriási erejű mesterséges elemi lényt teremtett, mely saját céljainak elérésében végtelen leleményes, és azt olyan erőkészlettel töltötte meg, mely kívánságait hosszú időn keresztül teljesítheti. Az elemi lényt tökéletes töltésű áramtelephez hasonlíthatjuk, és tekintettel eredeti erejére, és hogy aránylag milyen ritkán kell használnia, nem csodálkozhatunk, hogy még most is kitűnő erővel bír, és figyelmezteti az öreg keresztes vitéz egyenes leszármazottait bekövetkező halálukról azáltal, hogy a 800 évvel ezelőtt Palesztinában elesett fiatal hős temetési zenéjét ismétli.

 

2. Tudatosan alkotott elemi lények. Ilyen eredményeket értek el a gondolaterejükkel olyan emberek, akik egyáltalában nem voltak tudatában annak, hogy mit csináljanak, könnyen elképzelhetjük tehát, hogy a mágus, aki ismeri a tárgyat, és láthatja az előállított eredményt, milyen hatalommal bír ezen a téren. Tény az, hogy az okkultizmusnak úgy a fehér, mint a sötét irányát követő egyének gyakran használnak munkájukban mesterséges elemi lényeket, és alig van olyan feladat, amit ezek a teremtmények véghez ne tudnának vinni, ha tudományosan készítették, és ügyességgel és tudással irányítják őket. Mert aki tudja, hogy hogyan lehet, az az elemi lénnyel összeköttetést fog fenntartani, és irányítja, bármily messze működik is, úgyhogy az elemi lény úgy cselekszik, mintha mesterének teljes értelmével bírna.

 

Ilyen módon határozott és hathatós őrangyalokat alkottak már, bár valószínűleg ritkán engedi meg a karma az egyén életébe való ilyen beavatkozást. Az Adeptusok tanítványának azonban feladata lehet, hogy megkockáztassa, és szembeszálljon olyan erőkkel, melyeket segítség nélkül nem tudna legyőzni, és akkor olyan védelmezőkre találhat, akik hatalmas és éber őröknek bizonyultak.

 

A fekete mágia előrehaladottabb módszereivel is lehet hatalmas mesterséges elemi lényeket előállítani, és az ilyen lények már sok gonoszat tettek a maguk módján. De ezekről is, mint az előbbi csoportbeliekről állíthatjuk, hogy ha olyan emberre irányítják őket, akit jelleme tisztasága miatt nem bánthatnak, akkor borzasztó erővel hatnak vissza alkotójukra. Ez annak a középkorbeli történetnek az alapja, amely szerint a varázslót az általa hívott démonok darabokra tépték.

 

Előfordul, hogy az ilyen lények alkalomadtán különböző okokból kifolyólag kiszabadulnak azoknak a hatalma alól, akik őket használni akarják, és ilyenkor céltalanul vándorló démonokká válnak, mint az előző csoport közül némelyek. Ide a jelen csoportbeliek sokkal okosabbak és erősebbek, élettartamuk is hosszabb, tehát ennek megfelelően veszélyesebbek. Kivétel nélkül mindig az életüket akarják ezek a lények meghosszabbítani vagy azáltal, hogy mint vámpírok kiszívják az emberek életerejét, vagy arra késztetik őket, hogy áldozzanak nekik, és a félig vad törzseknél gyakran sikerült a falu vagy család isteneként elismerést nyerniük.

 

Az olyan istenség, amely vérontással összefüggő áldozatokat kíván, ezeknek a lényeknek mindig a legalacsonyabb és legundorítóbb fajtájába sorolható, más kevésbé visszataszító fajtájúak megelégszenek rizs és egyéb főtt étel áldozásával. India némely részében mai napig is mindkét fajta található, és Afrikában valószínűleg még számosabban.

 

A táplálék által, melyet az áldozatokból nyernek, és még inkább az életerőből, melyet a híveikből kiszívnak, sok évig meghosszabbíthatják életüket, sőt évszázadokig is, és elég erejük marad, hogy alkalomadtán közepes jelenségeket létesítsenek, hogy követőik hitét és lelkesedését serkentsék. Ha azonban a szokott áldozatokat elhanyagolják, akkor mindig valami módon kellemetlenkednek. Egy indiai faluban például azt találták, hogy valahányszor elmulasztották a helybeli istenséget rendszeresen táplálékkal ellátni, hirtelen tűz tört ki házaikban, néha három-négy helyen egyszerre, olyan körülmények közt, hogy emberi közreműködést lehetetlen volt feltételezni. Ilyen és hasonló történeteket gyakran lehet hallani abban a csodákkal teli országban.

 

Úgy látszik, az atlantiszi mágusoknak, „a sötét arc urainak” az volt egyik különleges művészete, hogy kiválóan erős és életteljes mesterséges elemi lényeket tudtak alkotni. A Titkos Tanítás említi, hogy mire voltak képesek; beszélő állataik voltak, akiket véráldozattal kellett lecsendesíteni, nehogy felébresszék gazdáikat, és figyelmeztessék őket a fenyegető pusztulásra. De ezektől a különös állatoktól eltekintve egyéb mesterséges elemi lényeket is alkottak, akikről azt suttogják, hogy olyan erősek és hatalmasak voltak, hogy némelyikük a mai napig is életben tudott maradni, habár több mint 11000 év múlt el a pusztulás óta, mely gazdáikat elsöpörte. A szörnyű indiai istennő (Káli), akinek a nevében híveinek borzasztó gonosztetteket kellett elkövetni, és akit a mai napig is leírhatatlan visszataszító rítusokkal tisztelnek, valószínűleg az atlantiszi rendszer maradványa, melyet el kellett söpörni, még a földrész elsüllyesztése és hatvanötmillió emberélet árán is.

 

3. Mesterséges emberi lények. Ebbe a csoportba csak kevesen tartoznak, de egy modern nagy mozgalommal való összeköttetésük révén a számukra nézve egész aránytalan fontosságot szereztek, mert bár határozottan emberiek, oly távol esnek a rendes emberi fejlődéstől, annyira egy kívülálló akarat produktumai, hogy talán helyesebben a mesterséges lények közé sorolandók.

 

Leírásukat legkönnyebben történetükkel kezdhetjük, és e célból a nagy atlantiszi fajra kell visszatekinteni. Amikor ennek a figyelemreméltó népnek az Adeptusaira és okkult iskoláira gondolunk, természetesen eszünkbe jutnak azok a gonosztettek, amelyekről Atlantisz hanyatlásával összefüggésben hallottunk. De ne felejtsük el, hogy az önzés és hanyatlás kora előtt hatalmas civilizációja sok nemeset és bámulatra méltót hozott létre, és vezetőik közt találjuk azokat, akik most az emberiség által eddig elért legmagasabb fokon állnak.

 

A jó törvény Adeptusai által alkotott központok egyike a beavatást megelőző okkult tanulmány céljából Amerikában volt, amely ország akkoriban egy atlantiszi uralkodónak hódolt, „az Arany Kapu isteni uralkodói” egyikének. Bár sok viszontagságnak volt kitéve, és székhelyét egyik országból a másikba kellett áthelyeznie, amint azokat a későbbi civilizáció zavaró elemei sorban elárasztották, ez a központ még ma is létezik, és még ugyanazt a régi világbeli szertartást használja, sőt még szent és titkos nyelvként ugyanazt a régi atlantiszi nyelvet tanítja, amelyet alapításakor használtak sok ezer évvel ezelőtt.

 

Ez a központ még most is az, ami eleinte volt, tiszta és emberszerető okkultisták köre, akik tanítványaikat, kiket erre érdemesnek találtak, messze vezethetik a tudás útján, és a birtokukban levő pszichikai erőket csak a legszigorúbb megpróbáltatások után ruházzák a jelöltekre. Tanítói nem állnak az Adeptus színvonalán, mégis száz meg száz ember tanulta meg általuk, hogy miként lehet az ösvényt megtalálni, mely őket későbbi életükben Mesterré tette. Nem közvetlen része ez a Himalájai Testvériségnek, de ez utóbbinak némely tagja elmúlt életeiben összefüggésben állt az amerikai körrel, és azért több mint közönséges baráti jóindulatot tanúsít ténykedésével szemben. Sőt jól emlékszem, hogy a kör jelenlegi vezetője mély hódolattal adózott az egyik Mester képének.

 

Vezetőik, bár magukat és társaságukat szigorúan a háttérben tartották, időnként minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az igazság előmenetelét a világban elősegítsék. Egy évszázaddal ezelőtt kétségbeestek az Európában és Amerikában dúló anyagiasság miatt, mely minden szellemi irányt elfojtott, és elhatározták, hogy újfajta módszerrel próbálják leküzdeni a materializmust. Minden gondolkodó embernek alkalmat akartak nyújtani, hogy meggyőződhessen az élet létezéséről a fizikai testen kívül is, amit a tudomány hajlandó volt tagadni. Maga a jelenség, melyet mutattak, nem volt ugyan egészen új, mert a történelemben is hallottunk egyik-másik formájáról, de a megszervezése, és hogy szinte parancsszóra lehet előállítani, ez határozottan újdonság a modern világ számára.

 

Az a mozgalom, amelyet így megindítottak, lassanként a modern szellemidézés kiterjedt rendszerévé fejlődött. A kezdeményezőket nem lehet a bekövetkezett eredményekért felelőssé tenni, de meg kell hagyni, hogy céljukat annyiban elérték, amennyiben tömegesen sikerült meggyőződés nélküli embereket valamilyenfajta túlvilági életben való hitre megtéríteni. Ez kétségtelenül nagyszerű eredmény, de vannak, akik azt tartják, hogy túl nagy áron érték el.

 

A módszer az volt, hogy egy közönséges halandót halála után az asztrális világban teljesen felébresztettek, és bizonyos mértékig kioktatták az ottani erők és lehetőségek felől, azután rábíztak egy spiritiszta kört. Ez az illető hasonlóképpen más elhalt egyéneket tanított ki, és mindannyian azokra hatottak, akik szeánszaikat látogatták, és médiummá fejlesztették őket, úgyhogy a spiritizmus nőtt és virágzott. Kétségtelen, hogy az eredeti kör élő tagjai alkalomadtán megjelentek asztrális formában a szeánszokon - sőt talán még most is megjelennek, de legtöbb esetben megelégedtek azzal, hogy olyan utasítást és vezetést adnak az általuk megbízott személynek, amilyent szükségesnek tartanak. Úgy látszik, a mozgalom sokkal gyorsabban növekedett, mint tervezői elvárták, és nemsokára egészen túlszárnyalta az ellenőrzésüket, úgyhogy a későbbi fejleményekért nem közvetlenül felelősek.

 

Azoknak a felfokozott asztrális élete, akiket a körök vezetésével megbíztak, késleltette természetes haladásukat, és bár az volt a terv, hogy amit így veszítenek, azért teljesen kárpótolja őket jó karmájuk, melyet azáltal szereztek, hogy másokat az igazsághoz vezetnek; mégis nemsokára kiderült, hogy lehetetlen ilyen „szellem-vezető”-ket hosszabb ideig használni anélkül, hogy komoly és maradandó baj ne származna ebből számukra. Ezért némely ilyen „vezető”-t visszahívtak, és másokat küldtek helyettük, más esetben nem volt kívánatos változásokat létesíteni, és akkor alkalmazták azt a figyelemreméltó módszert, mely által ez a különös teremtménycsoport: a mesterséges emberi lény keletkezett.

 

Az eredeti „vezető” magasabb princípiumainak megengedték, hogy igen késleltetett fejlődésüket folytathassák, és tovább haladjanak a mennyei világba. De az ,,árnyékot”, melyet hátrahagyott, elfoglalták, visszatartották és erősítették úgy, hogy bámulói körében megjelenhessen, mint azelőtt. Ezt eleinte az eredeti kör tagjai maguk csinálták, de ez a módszer kellemetlen, vagy alkalmatlan lehetett, vagy talán erőpazarlásnak tekintették. Ugyanezek az ellenvetések vonatkoztak a mesterséges elemi lény ilyen célú használatára is, ezért később úgy határoztak, hogy az az elhalt személy, aki a régi „szellem-vezető”-t követte volna ilyen minőségben, foglalja el az utóbbinak az árnyékát, vagy burkát, és egyszerűen az ő külsejét hordja megjelenésekor.

 

Állítólag az eredeti csoport némely tagja ellenvetette, hogy bár a cél egészen jó lehet, mégis egy bizonyos mértékű megtévesztéssel jár, de az általános vélemény az volt, hogy az árnyék ugyanaz maradt, és az eredeti tulajdonosa alacsonyabb értelméből tartalmaz egy keveset, úgyhogy ezt nem lehet megtévesztésnek nevezni. Így keletkezett tehát a mesterséges emberi lény, és némely esetben már többszörösen kicserélték anélkül, hogy azt bárki is gyanította volna. Másrészt a spiritizmus tanulmányozói megfigyelték, hogy hosszabb idő elteltével a „szellem-vezető” jellemében és modorában hirtelen változás észlelhető. Szükségtelen megjegyezni, hogy az Adeptusok testvérsége közül senki soha ilyenfajta mesterséges lényt nem csinált, de Ők nem avatkozhattak bele mások eljárásába, akik helyesnek találták így cselekedni. Ennek a módszernek egyik gyenge oldala, hogy az eredeti körön kívül mások is átvehetik, és nincs semmi, ami a fekete mágusokat abban gátolná, hogy üzengető „szellemeket” alkossanak - mint ahogyan ezt már tényleg meg is tették.

 

Ezzel a csoporttal be is fejeztük az asztrális világ lakóiról szóló áttekintést. A fentebb említett kivételtől eltekintve elég tökéletes, de még egyszer hangsúlyozom, hogy az óriás tárgynak csupán körvonalait vázolja, melynek részletes leírásához egy egész élet tanulmánya és nehéz munkája volna szükséges.