Rainer Maria Rilke: A p�rduc                          

(A p�rizsi �llatkertben)

Szeme a r�csok fut�s�ba veszve

�gy kimer�lt, hogy m�r semmit se l�t.

�gy �rzi, mintha r�cs ezernyi lenne,

s ezer r�cs m�g�tt nem lenne vil�g.

Puha l�pte ac�ll� t�m�r�l,

s a legpar�nyibb k�rbe fogva j�r:

az er� t�nca ez egy pont k�r�l,

melyben egy �jult, nagy akarat �ll.

Csak n�ha fut fel a pupilla n�ma

f�gg�nye. Ekkor egy k�p besz�kik,

�tvillan a fesz�lt tagokon �s a

sz�vbe �r - �s ott megsz�nik.

/Ford.: Szab� L�rinc/