Volt egyszer egy vak le�ny, aki gy�l�lte mag�t amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gy�l�lt, kiv�ve a kedves�t. A fi� mindig vele volt. Mondta egyszer  a bar�tj�nak:

- Ha l�thatn�m a vil�got, hozz�d menn�k feles�g�l.

Egy napon valaki aj�nd�kozott neki egy szemp�rt. Amikor levett�k szem�r�l a k�t�st, l�thatta az eg�sz vil�got, bele�rtve a bar�tj�t is.

A fi� megk�rdezte:

- Most, hogy l�tod a vil�got, hozz�m j�ssz feles�g�l?

A le�ny a fi�ra n�zett, �s l�tta, hogy vak. A lehunyt szemh�jak l�tv�nya szinte sokkolta. Erre nem sz�m�tott. Az a gondolat, hogy az �lete h�tral�v� r�sz�ben ezt kell n�zze, arra a d�nt�sre vezette, hogy visszautas�tsa a fi�t.

A fi� csendesen k�nnyezett, majd p�r nap m�lva �rt n�h�ny sort: 'Vigy�zz j�l a szemeidre, mert miel�tt a tied lettek, el�tte az eny�mek voltak.'

Valahogy �gy m�k�dik az emberi agy, amikor megv�ltozik a helyzet�nk. Csak kevesen eml�keznek arra, milyen volt az �let�k azel�tt �s ki az, aki mindig mellett�k volt a neh�z id�kben.

Az �let aj�nd�k.

• Ma, miel�tt kimondasz egy b�nt� sz�t, gondolj azokra, akik nem tudnak besz�lni.
• Miel�tt panaszkodsz az �teled �ze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
• Miel�tt panaszkodsz a f�rjedre vagy a feles�gedre, gondolj azokra, akik Istenhez foh�szkodnak, hogy legyen t�rsuk.
• Ma, miel�tt panaszkodsz az �letre, gondolj azokra, akik t�l hamar mentek el a m�svil�gra.
• Miel�tt sir�nkozn�l amiatt, hogy t�l nagy t�vols�gon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a t�vols�got gyalog kell megtegy�k.
• �s amikor f�radt vagy �s panaszkodsz a munk�dra, gondolj azokra a munkan�lk�liekre, akik sz�vesen v�gezn�k a Te munk�dat.
• �s amikor gy�tr� gondolatok rosszkedv�v� tesznek, mosolyogj egyet �s gondolj arra, hogy �lsz �s csod�latos, ami k�r�lvesz.